A november eleji esők után a talaj felső rétege többnyire megfelelő nedvességet tartalmazott, mélyebben azonban az ország nagy részén továbbra is száraz maradt a föld.
A Duna–Tisza közén a felszínhez közelebb is maradtak száraz területek, miközben az előző kilencven nap csapadékhiánya több helyen elérte a 60–130 millimétert. Egy esős időszak ezért önmagában nem feltétlenül pótolja az év során kialakult vízhiányt.
A lehulló csapadék egy része elfolyhat, elpárologhat, vagy a talaj felső néhány centiméterében maradhat. Hogy mennyi víz jut el a gyökérzónába, azt a talaj szerkezete, szervesanyag-tartalma, tömörödött rétegei, a domborzat és a talajvíz mélysége is befolyásolja.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai összefoglalója szerint két, azonos mennyiségű csapadékot kapó szántóföld között is jelentős különbség lehet a növények számára ténylegesen elérhető víz mennyiségében — adta hírül a Szeretünk Lajosmizse Facebook-oldala.
A tömörödött talajon az intenzív eső könnyen lefolyik vagy megáll a felszínen, miközben a mélyebb rétegek szárazak maradnak. A tömörödést előidézheti a nehéz mezőgazdasági gépek nagy tengelyterhelése, a túl nedves földön végzett munka és az azonos mélységben ismételt talajművelés.
A mélylazítás megfelelő körülmények között javíthatja a víz függőleges mozgását és segítheti a gyökerek mélyebbre jutását, hatása azonban nem feltétlenül tartós. A beavatkozás előtt meg kell állapítani, hol és milyen mélységben található a tömörödött réteg.
A vízmegtartás mellett a káros víztöbblet elvezetése is fontos. Tartós vízborítás esetén csökkenhet a talaj oxigéntartalma, ami akadályozhatja a gyökerek működését, a tápanyagfelvételt és a talajban élő mikroorganizmusok tevékenységét. Megfelelő adottságok mellett a szabályozott drénezés csapadékos időben segítheti az elvezetést, később pedig visszatarthatja a nedvességet.
A talaj vízgazdálkodását javíthatja a szervesanyag-tartalom növelése, a növényi maradványok megfelelő kezelése, a szerves trágya használata, a változatos vetésforgó és a takarónövények termesztése. Ezek azonban nem oldanak meg minden mély tömörödéssel, rossz vízelvezetéssel vagy kedvezőtlen talajvízállással kapcsolatos problémát.
A talaj kémiai állapota szintén meghatározza, mennyi vizet tud hasznosítani a növény. Szikes területeken a talaj nedvesnek látszhat, a magas sókoncentráció miatt azonban a növény nehezebben veheti fel a vizet. A szikes, savanyú vagy más kedvezőtlen talajok javításához ezért talajvizsgálatra van szükség.
A kormány vízgazdálkodási intézkedési terve szerint Magyarországon a legsúlyosabb vízhiány az Alföldön tapasztalható. A terv a csapadék, valamint a felszíni és felszín alatti vizek helyben tartását tekinti elsődleges iránynak. A Homokhátság vízpótlására több vízügyi fejlesztést is előkészítenek, de a csatornák, tározók és vízpótló rendszerek csak akkor válhatnak valódi tartalékká, ha a talaj képes befogadni és megtartani a vizet.